Na, végre mégis eljutottunk egy rövid két napos kiruccanásra. Na, nem kettesben... Valahogy sehogy sem akart összejönni, Istennek más volt a terve, így ezt vettük el az Ő kezéből, mint kedves akaratát. A lenti képeket a szálló weboldaláról töltöttem le, mert bedöglött a fényképezőnk, és nem tudtunk saját képeket készíteni sajnos. De elárulom, nagyon durva volt! Olyan békesség, nyugalom, és all-inkluzív kiszolgálásban volt részünk, amiről nem is álmodtunk! És nem olyan sok pénzért, mint azt bárki gondolná! Na jó, ha még maradtunk volna egy éjszakát is, nem maradt volna kajára való a következő fizuig, de így volt jó minden, ahogy. Bár a kettesben-nyaralást el kellett halasszuk őszre vagy télre, talán akkor majd lesz valaki, aki megkegyelmez nekünk, de nem bántuk. Azt az önfeledt örömet, amit a kisfiam arcán láttam fürcsi közben, mikor dobáltam a kis úszógumijával a vízben, vagy mikor Thomas-oztunk a vízben, én voltam egy személyben Annie és Clarabel (a gyengébbek kedvéért Thomas két pótkocsija...), és sihuhuhu... Nagyon őszintén élveztem, hogy megkacagtathatom Danikát. Ő meg ki be járkált, kismedence, nagymedence, és bár odakint lilult a szája széle, de állította nem fázik. Most békesség volt minden perc, amit köszönünk szépen az Úrnak!

Tegnap a szoboszlói strandfürdőben is voltunk a gyerekekkel, mielőtt hazajöttünk volna, de kicsit csalódtam, bevallom, mert rengeteg ember volt, és igazán úszni sem volt lehetőségünk. A hullámfürdőben meg Dani megijedt, szegény még sosem próbálta ezelőtt, és ugye tengert sem láthatott soha, és a víz is elég hideg volt, 23 fokos, fújt a szél is... szóval azt nyilatkozta utána, hogy "ez nem volt valami jó"... (Nekem titkon bevallom, bejött volna, de a sok ember engem is zavart, sokkal nyugisabb volt a szállóban uszikálni a medencében, főleg estefelé, és úsztam is, nem zavartattam magam.

A kajáldában aztán volt, mi szem szájnak ingere - mondhatnám...! Benne volt az árban a félpanzió, svédasztalos reggeli+főétkezés, és nagyon brutál volt. Pali is annyit evett, hogy csodálkoztam is, hogy fér ebbe a kis emberbe ennyi kaja. Látszott rajta, hogy végre megnyugodott, hogy jó döntést hoztunk, hogy mégis eljöttünk, hogy Isten békessége megnyugodott rajta, ahogy rajtam is.

A viharfelhők kezdenek eloszlani a kapcsolatunkban, sokmindent meg tudtunk beszélni, rendezni az Úr előtt, és még van erre négy napunk a szabadsága kapcsán. (jó, persze, este gyüli, meg vasárnap is, de az nem gond, mégis együtt vagyunk...!) De azért imádkozzatok értünk, elkél és megköszönjük!

Összefoglalva: klassz volt! Lehet sokan azt feltételezik most, na ezek a Rafaelék nagyon el vannak eresztve anyagilag... DDD:::))) ( ha tudnátok, mennyire nem!) Az igazság az, hogy el kell áruljam, a pénz, amit a nyaralásra fordítottunk, áldás egy kedves amerikai testvérünktől, akit az Úr indított, hogy megáldjon minket. Hát őt is áldja meg érte az Úr gazdagon, hiszen nem is sejti, hogy mennyire nagy szükségben voltunk már a pihenés kapcsán. Hálás vagyok. Nagyon-nagyon hálás. Istennek, a férjemnek, akit minden gond dacára kimondhatatlanul szeretek, és a kedves testvérünknek is, hogy engedelmes volt az Úrnak, és nem volt szűkmarkú az adakozásában. Kívánjuk neki, hogy az Úr a 30, 60, 100-szorosát adja neki vissza!

És kívánok mindenkinek ennyi áldást, békességet és nyugalmat, amennyiben nekünk is részünk lehetett!

u.i.: Ez itt a REKLÁM HELYE: A NYARALÁS NEM JÖTT VOLNA LÉTRE, HA NEM LETT VOLNA:

JÉZUS KRISZTUS!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.