Nagyon sok gond, fájdalom és teher halmozódott fel a házasságunkban. De most úgy tűnik, van ideje a felüdülésnek, és hogy végre csak ketten legyünk Palival. Van mit tisztáznunk egymás és Isten közt, és nagyon szeretnénk egy kicsit pihenni, lazítani. Elcsöndesedni.

Most zajlik épp a nyári gyerektábor a gyüliben, első nap 26, tegnap 30, ma még nem tudom hány gyerek vesz majd részt a táborban, mert minden nap hívnak új barátokat a gyerekek, annyira élvezik! De óriási a zsivaj, rajtunk a nyomás, én bevallom, most itthon is maradtam, mert nem lennék túl építő társaság sem a gyerekek, sem a felnőttek számára, inkább töltekezem, töltöm az "elemet", ha úgy tetszik vasárnapra a szolgálatomra. Szerencsére van, aki helyettesítsen, mert nem szerettem volna, ha a gyerekek észreveszik rajtam a végkimerültséget. Elfáradtam, na! Van ilyen...!

Szóval csak azt akartam mondani, hogy ha Isten is úgy akarja, kedden megyek végre hat év után újra! kettesben néhány napra Palival nyaralni. Imádkoznunk kell, hogy ne kavarjon be az ördög, mert a bébiszitterünk, (egy gyülis anyuka, aki a maga két gyerke mellé még bevállalta a mieinket is!!! Puszi és ölelés neki érte!), nehéz és kemény időszakon megy át, a lánya tegnap beszedett egy doboz gyógyszert, mert elhagyta a fiú, akivel együtt élt, és a kislánya (van egy közös kislányuk, egy éves, a fiú gyámsága alatt van, mivel a lány-anya még kiskorú) a fiú családjánál kell, hogy maradjon. A gyámügy azonnal eltiltotta az öngyilkossági kísérlet miatt a gyerekétől.

Hja, még ez is! De azon felül, hogy imádkozunk, nem tehetünk értük most egyebet. Nagy fájdalma az egy hívő anyának, ha a lánya elszökik egy fiúval otthonról, minden szeretete, imádsága és jóindulata ellenére, és várandósan állít be egyszer. (Az anyuka özvegy, másfél éve meghalt a férje szívinfarktusban.)

Ráadásul a leányzó volt olyan bölcstelen, hogy nem az édesanyját kérte meg, hogy legyen a születendő kislánya gyámja. Most eszi ennek "gyümölcsét". És hiába a mi kérlelésünk, szívére beszélésünk, az anyukája szép szavai, a kis butus leány még nagyobb bajt csinált, mint előtte...

Szóval az ördög kavar, nagyon nem akarja, hogy minden úgy legyen, ahogy Isten tervezte, hogy az anyukának és a családjának is békessége legyen, és hogy mi is nyugodt szívvel mehessünk el erre a néhány éjszakára.

DE!

Mi azért is ragaszkodunk ahhoz, hogy ha egyszer Isten kirendelte a nyaralásra valót, és mindent elrendezett békességben, még szabad időt is adott a férjemnek, lesz aki helyettesítse, míg távol leszünk, akkor az bizony Isten akarata, és amit Isten elkezdett, azt be is fogja fejezni. Ez erre a szituációra is igaz, úgy vélem.

Annál is inkább, mert nagy a szükség arra, hogy csak kettesben legyünk, és elássuk a "csatabárdokat" és elszívjuk a "békepipát" "urammal és parancsolómmal". Sok támadás ért minket szellemi értelemben mostanában, nem vagyunk rajta meglepődve, hogy a sátán pont a házasságunkon keresztül próbál most rombolni, de hisszük, hogy nincs hatalma felettünk, a házasságunk felett, ami szent, és a hármas fonál, kötés tartja össze, így az nem szakadhat el!

Nem vagyunk meglepődve a szellemi támadásokon, hiszen tudjuk, hogy a gyülekezet növekszik, áldás van rajta, most létszámban is gyarapodtunk két fővel a héten, dicsőség az Úrnak érte!, és ezért az ellenszél megint orkánná erősödött. Elkél a hívők részéről a támogató imádság, és megköszönjük, ha Isten indítja rá a szíveteket!

 Ide megyünk:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.