Egyre áldottabb a gyülink!

2009.08.04. 10:43

A mostani bejegyzésem témája és apropója az a furcsa ténymegállapítás, hogy kis gyülekeztünk, ami még csak alig lépte át az ötödik esztendejét, elkezdett nem csupán létszámban, de főleg szellemben, szeretetben gyarapodni. Úgy tűnik, Isten Szelleme arrafelé terelget bennünket, hogy a Kulcs a keresztesiek - és minden ember szívéhez - a SZERETET, amit egymás felé gyakorlunk. Nem csupán a szavak, a tettek talán még fontosabbak. Szóval az a "szokatlan" dolog történik mostanában a gyülinkben, hogy elkezdtük végre egymást SZERETNI, törődni egymással, imádkozni egymásért, örömmel dicsőíteni az Urat, és nem savanyú uborka képpel ücsörögve szorongatni a Hit Hangjai c. nagyszerű ötszáz éves énekes könyvet. A gyülis tagok - nagy dolog!!! - végre állva dicsőítik az Urat! Felállnak, ha Igét olvasunk fel! Örömmel hoznak süteményt, szendót vagy üdcsit, hogy minden alkalom után együtt fogyasszuk azt el, dicsőítés közepette, szeretetben. Éhesek vagyunk az Úr friss üzenetére! Ez is új, tudom, tudom, a nem "bébi"'-gyülekezetekben ez evidens, de nálunk ez óriáslépés!

Elmondom miért:

Régebben a következő képpen folyt egy istentisztelet:

1. Bejöttek az emberkék.

2. Leültek a helyeikre - mindenkinek "bérelt" helye volt, ha valaki oda merészelt ülni netán tudatlanságból, vagy mert épp újjonnan betért vendég volt az Úr házában, összevonták a szemöldöküket a bácsik/nénik. - NONO! Az az én helyem!

3. Ja, elfelejtettem mondani, hogy azért mikor bejöttek az ajtón, kezet ráztak a pásztorral, áldást kívántak, de egymásnak már nem.

4. Istentiszteleten négy ének - ülve végighallgatták - egy bácsi, nevezzük most Pista bácsinak, kicsit fel is horkantott álmában, mikor az orgona megzavarta édesded álmát.

5. Végighallgatták a prédikációt.

6. Gyűjtés - tragédia! - csörrent pál fillér - erős vonakodások közepette.

7. Záró ima: Köszönjük, Urunk, a szép foglalkozást!

És mindenki, mint a nyúl, sprintelve távozott!

 

Na, ennek vége! Hála az Úrnak! Az történt ugyanis, hogy éhezni kezdtük az Úr jelenlétét páran, és ez ragadóssá vált. Elterjedt, mint a H1N1, és azóta is fertőz. Már harmadik alkalommal jön pl. egy helyi lány közénk, (megjegyzem a gyülink 80%-ban roma és 20%-ban csupán magyar tagú, plussz az amerikai lelkész és felesége), a lányzó magyar, és nagyon-nagyon jól érezte magát közöttünk, hálás Istennek, mert talált egy helyet, ahol látja és érzi, hogy az emberek SZERETIK egymást és Istent, és ahol ÉLET van.

DICSŐSÉG AZ ÚRNAK ÉRTE, HOGY AKI A JÓ MUNKÁT ELKEZDTE BENNÜNK, AZ BE IS FOGJA FEJEZNI.

Most is egyébként azon töröm a fejem, hogy munka után hogy lehetne a dicsőítőket összecsődíteni egy kis imádásra...

Hiába...akit elkap a HAJNALI SZÉL...!!!

Egy fotó a legutóbbi bemerítkezés utánról, a képen lenn baloldalt  Walter pásztor:

A bejegyzés trackback címe:

https://remenyblog.blog.hu/api/trackback/id/tr281367980

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása